Mecseknádasd és fíliái

>>> Lovászhetény, Óbánya, Ófalu >>>

Mecseknádasd (ném. Nadasch) község Baranya megyében, annak észak-keleti határához közel fekszik. A falu megközelítésében alapvető fontosságú a 6-os sz. főközlekedési út. Ezen érhetők el a legközelebbi városok, az egyik irányban Bonyhád (8 km) és Szekszárd (majd innen az M6-oson Budapest), a másik irányban pedig Pécsvárad (10 km) és a megyeközpont Pécs (30 km). A szomszédos települések Hidas, Ófalu és Óbánya.

A faluban működnek az állami alapintézmények (önkormányzat, körjegyzőség, iskola, óvoda stb.). Lakosságszám: kb. 1700 fő.

a falu önkormányzatának honlapja

Arcanum / Száz Magyar Falu / Mecseknádasd

A régmúlt

Mint oly sok hely, a mi vidékünk is igen régóta szolgál emberi település céljára, ezt neolit kori leletek bizonyítják (pattintott és csiszolt kőeszközök, kőbalták, nyílhegyek). Később az ókorban, itt, a Zengő közelében vezetett a Mursa - Sopianae - Aquincum (Eszék - Pécs - Óbuda) római hadi- és kereskedelmi út, a maga nemében az egyik legfontosabb Pannonia provinciában. Amikor Kr.u. 292-ben a közigazgatási központ Aquincum helyett Sopianae lett, a környék még inkább fejlődött. A római régészeti emlékek igen szegényesek, mindössze néhány I. Valentinianus császár idején (364-375) vert érmét találtak. A rákövetkező

Betelepítés után

Az elnéptelenedés ellenszere a szervezett telepítés volt. A pécsi püspök, Radanay Mátyás visszakapta a birtokát, köztük Nádasdot, és ezekre a birtokrészekre az utódja, Nesselrode Vilmos 1718-tól főként Hessenből, a Rajna-vidékről, Spessartból, Frankföldről - de még számos más helyről is - fogadott katolikus telepeseket. Ekkortól kezdődött Nádasdon is a folyamatos megtelepedés, mégpedig a würzburgi érsekség területéről származó frankok által, főként a spessart-vidéki Frammersbachból, valamint Sinngrund környékéről. Néhány stájerország béli és elzász-lotharingiai család is érkezett. Természetesen a rákövetkező évtizedekben folyamatosan cserélődött a lakosság egy része, voltak akik elmentek, de más magyarországi német falvakból érkeztek is. Ezt követően a falu népességét gyakorlatilag 100%-ban a németek teszik ki. A néhány megmaradt őslakos magyar család is elnémetesedik (pl. a Bujtor, Dékány, Pálfi családok). Sok magyar a református Zengővárkonyba (kb. 8 km) és Váraljára (kb. 5 km) költözött. Ez az etnikai összetétel a 2. világháború végéig fennmaradt.

A 18. század eleji betelepítést követően újjáalakult a plébánia (1719), az anyakönyvvezetés 1721-ben kezdődött. Az 1721. szeptember 15-én kezdődött canonica visitatio idején, melyet Bohuss Imre székesegyházi kanonok végzett, e plébániához tartozott Óbánya (Alte Glashütte, Glashütte - ez a falu máig ide tartozik, mint filia), Berekalja (ez a kis falucska a korábbi évszázadokban nagyon sokáig Nádasdhoz tartozott, noha Hidashoz van közelebb), Hidas, Kisújbánya, Cikó és Nagymányok. Utóbbiak 1727-ben a bonyhádi plébániához kerültek, Kisújbánya 1776-ban Hosszúhetényhez, Berekalja 1783-ban Bonyhádhoz lett csatolva. Az alsó képen látható Szent György plébániatemplom elkészültéig (1770) a Szent István templomot használták a hívek. (J. Brüsztle írása a Pécsi Egyetemi Könyvtár honlapján) Ebben az időben különösen látványos volt a falu vallási életének épületekben reprezentálódó fejlődése, mivel Klimó György püspök (jobbra) erre igen sokat áldozott. A Historia Domust csak 1777 óta vezették, de ekkor Wizer plébános a falu történetét visszamenőlegesen is megírta. Ami az itt tevékenykedő klerikusokat illeti, a mai napig huszonkét plébánosa volt az egyházközségnek, és kb. az

A falu az 1900-as évek elejéig viselte a Nádasd nevet, akkortól hivatalosan Püspöknádasd lett. Természetesen községünkből is sok áldozatot szedett a szomorú emlékű első világháború. 1920-ban néhány hónapig a falu szélén húzódott a magyar-szerb határ, vagyis Magyarország és a Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság határa. Az ezt követő két évtizednyi béke előkészítette a még nagyobb változásokat. A helyi németség - a lakosság több, mint 90%-a - megosztottá vált. A szociális és gazdasági problémák szükségképp magukkal vonták a helyi társadalom egy jó részének a radikalizálódását az amúgy is forrongó és egyre szélsőségesebbé váló magyar társadalmon belül. A kitörő második világháború kiheverhetetlen következményekkel járt itt is. A falut egyrészt lelkileg végképp megosztotta (Volksbund, Hűséggel a Hazához mozgalom, semlegesek). Néhányan pusztítóan és önpusztítóan hamis reményeket kergettek, és az önkéntes SS-be léptek be. Nagyon sokan besorozott katonaként, mint a Magyar Királyi Honvédség vagy a Wehrmacht tagjai haltak vagy sebesültek meg. Számosan kényszersorozott SS-katonák lettek. 1944-ben Auschwitzba hurcolták a falu egyetlen zsidó lakosát, aki ott a Soá áldozata lett.
Néhány hónap múlva megérkezett a front, újabb szenvedéseket hozva a civileknek. Noha harcok a falu környékén nem voltak, a polgári lakosságnak itt is el kellett viselnie a szovjet katonák zaklatásait. A közelben egy amerikai bombázó lezuhanása, illetőleg egy szovjet katonai teherautó közlekedési balesete nyomán voltak katonai áldozatok. Sajnos ide kell sorolni egy megtalált gránát felrobbanásának gyermek áldozatát is. 1944 őszén asszonyok, lányok és - kisebb mértékben - férfiak tucatjainak kellett málenkij robotra menniük. Sajnos sokuknak nem adatott meg a hazatérés öröme.

A háborút követő években nagyon sok családot kitelepítettek, és a közhiedelemmel ellentétben nem csak a Volksbund tagjait. Volt olyan szállítmány, amelyet az ausztriai Linz környékéről visszafordítottak, és végül magyarországi kényszerlakhelyre, az alföldi Hajós környékére kerültek. Innen, és számtalan más internálótáborból illetőleg kényszerlakhelyről (Lengyel, Györköny stb.) voltak, akik vissza tudtak térni a faluba, de az első kitelepítési folyamat végére mintegy 200 család (kb. 1000 fő) Németország amerikai megszállási övezetébe került. Későbbi transzportokkal az előbbieknél jóval kevesebben a szovjet övezetbe, a későbbi NDK-ba is kerültek. A falu "nulladik órája" valóban egy új világ kezdetét jelentette.

1945 után

A faluba új betelepülők érkeztek az ország más részeiből és a Felvidékről, de bizony el kellett telnie egy kis időnek, míg a "békés egymás mellett élés" megvalósulhatott. Ezt a pozitív folyamatot - paradox módon - segítette a kiépülő és megerősödő új diktatúra, a szocializmus. A szegénység és a "hétköznapi elnyomás" egyformán sújtott általában betelepülőt és őslakost. Az új rendszer új nevet is adott a falunak, 1950-től Püspöknádasd helyett Mecseknádasd lett. A falu sorsa ezt követően nem különbözött más hasonló adottságokkal bíró magyarországi falu sorsától. Az itt élők éltek, ahogy azt a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer engedte.

A hatvanas és a hetvenes években egy relatív anyagi jólét alakult ki, amely fejlődés a nyolcvanas évekre itt is megtorpant. Miután a szocialista gazdaság az ország tartalékait felélte, az azt működtető társadalmi elit asszisztenciájával bekövetkezett a rendszervált(oz)ás. Az évtized végét és a kilencvenes évek elejét a községben egyfajta társadalmi pezsgés, és a gazdasági alapok átrendeződése jellemezte. A már korábban is élénk kapcsolatok Németországgal, az ottani rokonokkal fennmaradtak, sőt "hivatalossá" is váltak. Partnerkapcsolat alakult ki a kilencvenes évek elején a baden-württembergi Unterensingennel, majd az ezredforduló után, pontosabban 2003-ban a bajorországi Frammersbachhal. (Itt megtekinthető egy-egy másik unterensingeni és frammersbachi honlap is.) Sokan elmentek a faluból külföldre dolgozni, tanulni, illetve az állami vagyont itt is újraosztották. Indultak vállalkozások, több közülük sikeres, de a kisebbek is tisztes megélhetést biztosítanak. Ma az aktív korú nádasdiaknak van munkája, de azért kis számban élnek köztünk szegények is. Korábban - főként a fiatalabb korosztályt tekintve - inkább az elköltözés volt megfigyelhető, mely legfőképp a külföld, Budapest és más nagyobb városok felé irányult, de ez a tendencia ma már kevésbé jellemzi a települést. A falu lakossága a több évtizeddel korábbi lélekszámhoz képest ugyan megfogyatkozott, de ez a folyamat megállt, stagnál a lakosságszám, mert az utóbbi időben élénkebb volt a beköltözés.

A plébánia fíliái

Óbánya

Óbánya régmúltja

A mecsádasdi plébániához hagyományosan - a legutóbbi időkig - csak az óbányai katolikusok tartoztak, mint filiális közösség, korábban ők nem alkottak soha önálló plébániát. A Keleti-Mecsek hegyei közt megbúvó kis községet a 18. században népesítették be a hazánkba érkező német telepesek. A falu lakói főként az erdők nyújtotta fa feldolgozásával, fazekassággal, földműveléssel foglalkoztak. A környékbeli üveghutákban is dolgoztak az óbányaiak, amíg ezek működtek. (Egyébként a falu a német nevét - Glasshütte / Altglasshütte - ezekről a hutákról kapta.)

A 20. század

A 20. században, ahogy fogyott a munkalehetőség, egyre nagyobb mértékben jártak el távolabbra dolgozni az óbányaiak. A 2. világháború után a mecseki bányák, illetőleg a nagy állami vállalatok adtak többeknek munkát.

Skóciai Szent Margit szobra Skóciai Szent Margit szobrának részlete Az 50-es évek közepén egy tragikus gyilkosság nyomán - a falut sanyargató, számos embert vegzáló, rosszindulatú tanácselnököt ütötte agyon két fiatalember (de lehet, hogy csak az egyikük) -, az egész községet egy éjszaka alatt elvitte az ÁVO. (Sok mecseknádasdi hallott az akkor élt idős emberektől arról, hogy szokatlanul intenzív teherautó-zúgás riasztotta fel őket az álmukból.) A vizsgálatot követő perekben négy embert - ketten közülük biztosan ártatlanok voltak a gyilkosságban - ítéltek halálra, illetve többeket hosszú börtönbüntetésre.

Óbányát az 1970-es évek elejéig nehezen lehetett megközelíteni, mivel nem volt bekötőútja. Szerencsére ekkor megépült egy keskeny, de szilárd burkolatú út, aminek következtében a falu elkerülhette a szomszédos kisközség, Kisújbánya sorsát, a teljes kihalást. Így is sokan elköltöztek, házaikat eladták. Ennek nyomán sok "városi" népesíti be hétvégén a falut, mely a szép természeti környezetnek köszönhetően régóta népszerű turisztikai célpont.

A katolikus közösség - ma

Óbánya soha nem volt önálló egyházközség, mindig (Püspök/Mecsek)Nádasdhoz tartozott. A kétszáz fős lakosságszámot el nem érő faluban - turistákkal együtt - 15-20-an vesznek részt a hétvégi miséken.

Ófalu

A település korábban önálló plébánia volt, bár az elmúlt évtizedekben már nem lakott helyben plébános. Korábban Hidassal volt közös plébánosa, majd Mecseknádasdról látták el csatolt plébániaként. A legutóbbi egyházmegyei közigazgatási rendezés során az alacsony hívőszámmal rendelkező kis települést fíliává minősítve Mecseknádasdhoz csatolták.