Napi evangélium
Templomok, kápolnák a plébánia területén
A plébániánk területén számos olyan épület, épített emlék található, amely még ma is egyházi (ezen belül vagy plébániai vagy egyházmegyei) tulajdonban van.
Ezek egy része szakrális jellegű (pl. templomok,
kápolnák, útszéli keresztek), de van több olyan is, amely vagy soha nem bírt szakrális jelleggel (pl. püspöki nyaralókastély), vagy csak részben (pl. temetők).
Ezen épített örökség állapota vegyes képet mutat. Vannak szépen felújítottak, jól karbantartottak (pl. a templomok és a kápolnák egy része).
Ezek azok, amelyek még mindig liturgikus használatban vannak, illetve frekventált helyen állnak. Ugyanakkor azok, amelyek már részben elvesztették ezt a funkciójukat,
mert megváltozott közben a hagyományos falusi vallásgyakorlat jellege (pl. már nincsenek faluhosszan megtartott körmenetek), vagy
nagyon megritkultak a bennük, illetve a környezetükben tartott vallásos események (pl. ilyen a Havikápolna az évi egyetlen ünnepi misével és néhány rózsafűzér-alkalommal),
azok esetében roppant nehéz az állagmegóvás. Legrosszabb helyzetben a kilencvenes évektől ismét egyházmegyei tulajdonban lévő nagy méretű, barokk
nyaralókastély (egykori nyári püspöki rezidencia) van. Környezete, területnélkülisége alkalmatlanná teszi újbóli reprezentatív funkcióval való ellátásra, a műemléki
szabályoknak megfelelő felújítása horribilis összegekbe kerülne, és így az eladása is többször meghiúsult már. Sajnos most egy fokozatosan
pusztuló, romosodó épülettel szembesülhetünk nap mint nap.
Nem lehet ma már olyan mértékű ragaszkodásra és támogatásra számítani a hívek részéről, mert kevesen vannak és zömük idős ember. Így maradnak a sok esetben bizonytalan és esetleges pályázatok és az azokhoz való alkalmi gyűjtések (az ezeken összejövő támogatásért persze nagyon hálásak vagyunk, és kívánjuk, hogy Isten fizzesse meg mindenkinek az önzetlenségét), meg azok a felújítások, amelyek inkább a falukép szempontjából fontosak. Utóbbi is fontos cél persze, de nincs szoros kapcsolatban a lelki élettel.
Szent György plébániatemplom
A mecseknádasdi plébánia 18. századi újraszervezésekor, 1719-ben a hívek még a fölsőfaluban álló kisebb Szent István templomot használták plébániatemplomként. Az egyházközség egyik jelentős plébánosa, Nikolaus (Miklós) Pfeiffer idejében épült fel az új templom a falu birtokosának, Klimó György pécsi püspöknek a támogatásával, így a templom a titulusát a püspök védőszentjéről, Szent György vértanúról kapta.
A templom alapkőletétele és felszentelése között 10 év telt el (1760-1770). Barokk stílusban épült egyhajós, homlokzati tornyos templom. A szentély félköríves záródású, és három boltszakasza van. Tervezőjét nem ismerjük.
A templomban összesen négy oltár van, három barokk-kori, valamint a II. vatikáni zsinat után elhelyezett ún. "szembemiséző oltár". A három igen kvalitásos barokk oltárkép alkotója a neves bécsi festő, a kapucinus Johann Baumgartner volt. Sajnos a képek igen rossz állapotban vannak, hisz megfestésük óta nem lettek restaurálva. Belátható időn belül nem is lesznek, mivel ennek költsége akkora, hogy egy ilyen kis közösség azt nem tudja finanszírozni.
A templomban látható Skóciai Szent Margitnak, a skót nemzet védőszentjének ereklyéje, mely a skót katolikus egyház, jelesül G. J. Gray bíboros-érsek ajándéka. Az ereklye 1971-ben, dr. Cserháti József megyéspüspök kérésére került egyházmegyénkbe. Az eredeti, teljes ereklye megosztásra került, és a másik része a Pécs melletti Kozármisleny akkor épült, és Skóciai Szent Margitnak szentelt plébániatemplomába került.
A templom ikonográfiai programja (részlet):
Oltárképek
A főoltáron Szent György vértanú megdicsőülését láthatjuk. A szent egy angyalok hordozta felhőn térdepelve pálmaágat ajánl fel a mennyekben trónoló Háromságos Istennek. A nagy méretű bal oldali mellékoltáron Krisztus keresztről való levétele, míg a méretében és formájában a baloldalival megegyező jobboldalin Szent József halála került megfestésre.
Egyéb képek
Még két nagy méretű festmény található a templomban. A hajó jobboldali falán középen, Skóciai Szent Margit ereklyéje fölött látható az egyik, mely a szentet ábrázolja. A kép alkotója a skót Gregor Smith. A festmény egy emigráns magyar újságíró, dr. Nagy Kázmér és családja ajándékaként került a templomunkba 1976-ban.
Vele szemközt, a baloldali főfalon Szent István király barokk oltárképe függ (immáron oltár nélkül), mely az ország Szűzanyának való felajánlását ábrázolja. A képet 1784-ben Eszterházy Pál László OSPPE püspök ajándékozta a Szent István templomnak, ahonnan a templom 1970-es évek első felében történt felújításakor - és egyben egy korábbi állapot rekonstrukciójakor - került ki (lásd: a Szent István templom ismertetésénél).
A templom négy nagyméretű - 'Jézus Szíve', Szűzanya, Szent Vendel, Páduai Szent Antal -, és két kisebb szobra - Szent József a kis Jézussal, Lisieux-i Szent Teréz - között nincs különösebben kvalitásos, vagy régebbi alkotás. Közülük talán csak kettő, az 1913-as keltezésű festett Szent Vendel szobor, melyet egy Rezibe elszármazott kőfaragómester, Hernesz István ajándékozott a templomnak, illetőleg az osztrák műhelyben készült Páduai Szent Antal szobor a kvalitásosabb.
A templom bejárata feletti kóruson megszólaló orgona legutolsó részleges felújítása 2002-ben volt.
A templom előteréből jobbra nyílik egy kis emlékkápolna, mely a szovjet kényszermunkatáborokból visszatért hívek kezdeményezésére Skóciai Szent Margit tiszteletére lett kialakítva és felszentelve 1994-ben. A szent itt elhelyezett szobrát egy helybéli fafaragó, Frey György készítette.
A templomunk állapota sokáig nem adott okot örömre, számos repedés keletkezett a vakolaton belül és kívül, az alap kis mértékben megsüllyedt egy helyen, a koszorút is meg kellett volna erősíteni már régebben, de mindezen munkák költségei messze meghaladták az egyházközség anyagi lehetőségeit. A falu egykori birtokosa, Klimó György pécsi püspök, aki a templomot építtette, igen nagyvonalú volt az épület méretének meghatározásánál. Ma már ez - valljuk be - teher a hívek számára, hiszen folyamatosan fogy és öregszik a hívő közösség. Nem voltunk képesek önállóan, csak a magunk erejére hagyatkozva elvégezni a felújítást, csak kisebb munkákat. De két évvel ezelőtt az egyházmegye egy pályázatába befogadta a templomunkat és elkezdődtek a felújítási munkálatok. Ezek 2019 tavaszán fejeződtek be. A szerkezeti, statikai problémákat megoldották, a nyílászárók egy részét újakra cserélték (ablakok), a templom külső vakolása megújult. Köszönjük, és hálánkat fejezzük ki a nekünk nyújtott segítségért!
A plébániatemplom turisták számára csak a szertartásokat követően látogatható, érdeklődni a sekrestyéseknél kell.
Szent István templom
„A mecseknádasdi Szent
István templom a 6. számú
főközlekedési út mentén, festői
útkanyarban áll, a hegyek közvetlen
szomszédságában. Méretei,
építészeti
részletei szerények, mégis jelentős a
környezetéhez tartozó középkori
történeti emlékek miatt. Helyénél fogva
látogatottsága ma is élénk. 1970-72-ben
helyreállítása során több azonos
értékű építési korszak
maradványait kellett
értelmezni. Mint ahogy arról már korábban
szó esett, az első román templomból
mindössze az alapfalak és a nyugati homlokzati fal
található meg. A XIII. században bővített
templomból a toronytest szinte sértetlenül
áll a második
emelet, illetve a fogsoros párkány
magasságáig. A középkori periódusok
közül
leginkább a XIV. századi maradt ránk, de
szólni kell a romossá vált templom
XVIII. századi átépítéséről
is. Méretéhez képest tehát e kis
épületnek igen sok
arca volt. Ezekben közös: egyszerűsége,
méretéhez illő szerénysége volt. E
megállapítás jelentette
helyreállításunk alapját. A
középkori szint
visszaállítása és az első templom
bemutatása érdekében a szentélyben levő
barokk oltárt elbontottuk ugyan, de helyére éppoly
egyszerű, visszafogott formájú és méretű
berendezési tárgyak kerültek. Minden
rendelkezésre álló
eszközt felhasználtunk arra, hogy a történeti
részleteket minél
kézzelfoghatóbban érzékeltessük.
Megkülönböztethető falazóanyaggal
újjáépítettük a XIII. századi
sekrestyét. Ennek oka, hogy a templomtérben
rendetlenséget okozó, a működő templom
funkciójához tartozó tárgyak itt
elhelyezhetők legyenek. Szólni kell még a templomot
körülvevő kerítőfal
helyreállításáról, melynek pontos
alaprajzi helyzetét a régészeti
feltárás
tisztázta. A kerítőfal egyben támfal is, és
a keleti, illetve északi oldalon
erősen lehordott terep további pusztulását
akadályozza. Ugyancsak bemutattuk
alaprajzát a templom déli oldalán előkerült
torony alapmaradványainak.”
(Schőnerné Pusztai Ilona: Baranya középkori
templomainak helyreállítása – részlet)
A 6-os főút mellett álló keletelt templomot az okiratokban mint "Ecclesiam Sancti Ladislai Regis" találták meg (II. András, 1235), majd 1330-ból származik plébániaként való említése (a tolnai főesperességhez tartozott). Szentélye egyenes záródású, amelyhez északról sekrestye csatlakozik (13. sz.). E század második felében épült fel a torony is a nyugati falra. A következő évszázadban kibővítették, majd a század végén freskókkal díszítették. 15. és a 16. sz-ban védművek épültek a templom mellé: egy négyszögletű torony és elkészült a körítőfal.
Az épületet az 1700-as
években
betelepülő őseink jó ideig továbbra is
plébániatemplomként használták. A
korábban megrongálódott templom
felújítása 1723-ban történt meg. Noha
a Bajorországból hozott szentkultusz tovább
élt a közösségen belül
(különösen Szent Kiliánnak, a "frankok
apostolának" tisztelete), a templom titulusa - feltehetőleg a
betelepülők új identitásának
megteremtése végett - mégis Szent István
lett.
Ekkor a falu még jórészt a templom környékén terült el. A község növekedése miatt új plébániatemplomot kellett építeni, és annak elkészülte után a kisméretű templom liturgikus használata csökkent. Érdekesség, hogy a falu főbúcsúja továbbra is Szent István napja maradt, s nem szorította ki a plébániatemplomé (Szent György napja).
A kis templom jelenleg főként elhunytak búcsúztatását szolgáló temetőkápolnaként hasznosul, de évente többször különféle szentmisét is tartunk/tartanak itt. Ezek főként esküvők, évfordulós megemlékezések, gyászmisék.
Egy turisztikai célú pályázat jóvoltából a templom díszkivilágítása 2004. augusztus 20-án felavatásra került.
Ugyanígy pályázatra támaszkodva és egyházmegyei segítséggel sikerült az elmúlt tíz évben teljesen felújítani a templomot. Nagyon fontos volt, hogy a könnyezőgomba által megtámadott faszerkezetek kicserélésre kerüljenek, ami a tetőzet teljes cseréjével járt. Nem csak a külső és a belső építészeti, festési, hanem gépészeti, villámvédelmi munkák is megtörténtek.
Havas Boldogasszony kápolna
A szép kegyúri kápolna Klimó György püspök barokk nyaralójának szomszédságában épült föl. 1770. augusztus 5-én szentelték fel Havas Boldogasszony tiszteletére. Tulajdonilag nem az egyházközségé, hanem a pécsi püspökségé (ahogy a kastély is), mi csak a kezelői jogokkal rendelkezünk.
Nyolcszögletű alaprajzú, fazsindellyel fedett hagymakupolája van. Klimó a római San Andrea Quirinale mintájára építtette meg. Belseje teljes egészében, főként nonfiguratív és ornamentikus díszítésekkel festett. Sajnos a festő neve nem ismert. Illúzionisztikus mennyezetfreskója Antonio Galli Bibbiena hatását (pozsonyi trinitárius templom) mutatja. A barokk oltár eredeti képe elveszett, a ma is látható a 19. században készült, és a Szűzanyát a gyermek Jézussal mutatja.
A kápolnában máig alkalmanként litániák és szentmisék is vannak (búcsúnapja augusztus 5-én van). A kápolna tornyának tetőzete 1995-ben egy villámcsapás következtében leégett, de fel lett újítva. A kápolna a plébánia tulajdona (a szomszédos kastély nem).
Hétfájdalmú Szent Szűz kápolna
A kápolna közkeletű neve a faluban Kálvária-kápolna. A kálváriadomb tetején áll, mögötte és kétoldalt az alsófalusi temető terül el. A 6-os útról is jól látható, szép látványt nyújtó műemlékegyüttesből először - a hívek adakozásából - a szokásosan 14 stációból álló kálvária készült el 1798-ban.
1811-ben Szepessy Ignác püspök támogatásával épült fel a klasszicista stílusú, homlokzati tornyos kis kápolna, mely azóta többször is fel lett újítva (legutoljára a kapuzata, 2002-ben). Jelenleg már nincs sajnos rendszeres használatban, mert a halottakat az önkormányzati halottasházból búcsúztatják a gyászolók. Egyedül a toronyban 2001 nyarától lakó új harangja - mely egy elszármazott budapesti testvérpár ajándéka - szolgálja a közösséget. A kápolna és a hozzá tartozó kálvária a plébánia tulajdona. Legutolsó felújítása 2006-ban volt, amikor a stációk is megújításra kerültek.
Szentháromság kápolna
A falu egykori főutcáján (ma: Kossuth utca), a lakóházak sorában áll a kb. 2x3 m alapterületű egyszerű kis kápolna. A kápolna belső berendezése is rendkívül puritán, de bizton mondhatjuk szegényesnek is. A Szent István templom után Mecseknádasd legrégibb kápolnája, és ily módon védett műemlék. Johann Valentin Vizer plébános, aki 1777-ben kezdte a plébánia történetét vezetni, megemlíti, hogy már régóta álló kápolna, és a „hívek áhítata emelte”.
Egykor az úrnapi körmenetek útba ejtették, de ma már nincs liturgikus használatban. A kápolna területe és az épület magántulajdonban van.
Vérrel Verejtékező Krisztus kápolna
A faluba a 6-os főút felől érkezvén ezzel a kápolnával találkozunk másodjára, mely a Nepomuki Szent János kápolnától mintegy 150 méterre áll a Jókai és Rákóczi utcák kereszteződésében.
A török után a németek betelepítésekor a Szent István kápolnánál kezdték el Nádasd újjáépítését. Ahogy a lakosság szaporodott, a község a Réka/Öreg-patak folyási irányába terjeszkedett tovább, így a falu centruma mind távolabb került a Szent István templomtól, mely 1719 óta plébániatemplomul szolgált. Hogy a híveknek ne kelljen olyan messze menni a templomba, 1749-ben egy Johann Wagner nevű molnár saját telkén felépíttette a nép körében „Strasskapelle”-nek nevezett barokk kápolnát, melyet a Vérrel Verejtékező Krisztus tiszteletére szenteltek fel. A kápolna a Buda-Pécs országút mellett épült fel. (A korban gyakori volt az ilyen útmenti kis kápolna, Strasskapelle építése. Mecseknádasdon ma, amikor az idősebbek "Strasskapelle"-t mondanak, akkor erre a kápolnára gondolnak, noha ezen kívül még másik kettő is van a faluban.) A kis kápolna berendezéséről, egy Krisztust a Getsemáni kertben ábrázoló oltárképről és a misézéshez szükséges kellékekről is ő gondoskodott. A 3x3 méteres, négyzetes alapterületű, csehsüveg-boltozatos épület homlokzatán erőteljes osztópárkánnyal és függőleges lizénákkal tagolt. Átmenetileg itt is tartottak istentiszteleteket. De ez a kápolna eleve kicsi volt, rossz időben különösen alkalmatlan misézésre, hisz a hívek kint álltak. Később úrnapján és a keresztjáró napokon a körmenetek állomása lett. Olyankor feldíszítették és előtte imádkoztak. Oltárképe és berendezése sajnos már korábban tönkrement. Az egyszerű oltár fölött egy olcsó 19. századi nyomat pótolta az oltárképet. A kápolna ma már nincs liturgikus használatban.
Utolsó felújítása 2001-ben volt. Érdekesség, hogy az ekkor elvégzett tetőcserénél megtalálták az 1910-es években történt felújításkor elhelyezett "küldeményt" a gerendák között, a felújítók nevét tartalmazó iratot. A kápolna a plébánia tulajdona.
Nepomuki Szent János kápolna
A faluba Budapest felől a 6-os főúton beérő autós e kápolnával találkozhat elsőként: az új és a régi főutak kereszteződésében (közkeletű nevén a villanyrendőrnél) áll.
Előbb az egykor rendkívül népszerű prágai jezsuita szent életnagyságnál nagyobb szobrát állították fel, még kápolna nélkül. Ez Eszterházy Pál László püspöknek volt köszönhető, aki az Öreg-patak (ma Réka-patak) közeli kőhídjára tétette a vértanú szobrát - ahogy ez nagyon sokfelé ma is látható - 1793-ban (pl. hozzánk legközelebb Bonyhádon). Az Öreg-patak egy 1816-os áradásakor elsodorta, megrongálta a hidat. Ezt követően 1819-ben állították a jelenlegi helyére, a pataktól távolabb a szobrot, majd később, 1830-ban Szepessy Ignác püspök felépíttette a kis kápolnát a szobor fölé.
A kápolna jellegzetes példája a korban gyakori útmenti barokk emlékkápolnának (Strasskapelle), a típusnak egy egyszerű, letisztult változata.
A múltban számtalanszor felújították a hívek, és persze ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatták. Legutoljára 2001-ben történt meg a felújítása a hívek adományaiból, amikor is a régi vakolás ki lett javítva, valamint újra lett festve a kápolna és a szobor. Sajnos a főút közelsége miatt azóta ismét rossz állapotba került az épület. A kápolna területe és az épület önkormányzati tulajdonban van.
Szöveg: Amrein Ilona, Béres István
Képek: 1) régi képeslap (biM tulajdona) 2) biM 3) Elblinger Ferenc
Források:
Historia Parochiae (dr. Kopcsányi Miklós egykori plébános feljegyzései)
L. Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II.
Kálváriák és a passió emlékei. Pécs, 1996.
L. Imre Mária és Vargha Dezső: Mecseknádasd. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest, 2002.
L. Imre Mária: Mecseknádasd. Műemlékek. Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára 588. 1998.
