Napi evangélium
Keresztek, szobrok, temetők a mecseknádasdi plébánia és fíliái területén
Ezen az oldalon a plébánia és három fíliájának területén fellelhető útszéli és egyéb kereszteket, a vallásos szobrokat, valamint az egyházi
tulajdonban lévő temetőkben lévő értékeket mutatjuk be.
A honlap tartalma jelenleg erősen töredékes, azt folyamatosan igyekszünk bővíteni - a türelmét kérjük! (a szerk.)
Útszéli keresztek
Ezt a keresztekről szóló oldalt
Amrein Ferenc (1934-2004),
az egyházközségi képviselőtestület
néhai elnöke, kőfaragómester
emlékének ajánljuk.
A régebbi keresztek mind a környéken bányászott homokkőből készültek. Eredetileg (is) festve voltak, hogy jobban ellenálljanak az időjárásnak, mivel ez a kő amúgy nem volt különösebben kemény. Régebben, úgy 1760 és 1867 között, összesen négy pléhkorpuszos fakeresztet - ezekből egy sincs ma már meg - és 34(!) kőkeresztet állítottak a Nádasdhoz tartozó területen. Ezen az oldalon azokról találunk adatokat és képeket, amelyekről ma tudomásunk van.
A honlap összeállításához nagy segítségünkre volt Schraub István Sírkövek és kőkeresztek Mecseknádasdon. A nádasdi kőfaragók népművészete c. könyve.
Megjegyzés: az első sor zárójeles számai az e könyvben szereplő térkép jelöléseire utalnak.
(1) - A bonyhádi plébániatemplom mellett álló kereszt. A kereszt eredetileg Bonyhádon, Helbich János kocsmája előtt állt, onnan helyezték a jelenlegi helyére. A korabeli telekkönyvezés bizonyítja azt a furcsaságot, hogy ez a Bonyhád külterületéhez tartozó rész akkoriban az onnan majd 10 km-re fekvő Püspöknádasdhoz tartozott.
(2) - Az egykori Pesti-tanya előtt (Bonyhád és Hidas között, az egykori főút mentén, az ún. Grosse Wiesen állt. Elpusztult, nem fellelhető.
(3) Gebhardt-kereszt / Gebhardts Kreuz - A Cikóhoz közeli máriaszéplaki (Siploch) rétek szélén állt. Elpusztult.
(14) Vörös-kereszt / Rot' Kreuz - A régi 6-os számú főút mentén, Mecseknádasd és Hidas között, a benzinkút mellett, a Postegrund (a pusztába vezető földút) bejáratánál áll. Festve, felújítva.
Felirata:
ÁLÍTTATTA
WAGNER PÉTER
1856
FELÚJÍTVA
1970
(4) - A Liesegrundban állt. Elpusztult, romokban.
(16) Konstanzer-kereszt - A Liszt Ferenc utca (a hidasi kivezető út) alsó szakaszán áll. Felújítva.
Felirata:
Stieftet
Ludwig Bischof
1848
1969
Konstanzer család
(19) - A Liszt Ferenc utcában, a volt püspöki nyaralókastély szomszédságában álló egykori gazdasági épület mellett áll. Felújítva, festve.
Felirata:
Gestiftet
von
Adam und Anna
Amrein
1886
(12) - A Jókai Mór utcában áll. Johann és Anna Gebhardt állíttatta. Felújítva.
Missziós kereszt - A plébániatemplom előtti téren áll. A IX. Piusz pápa elrendelte népmissziók Magyarországon itt indultak el 1851-ben. A kezdeményező hercegprímás, Scitovszky János, korábbi pécsi püspök adományából állíttatták a hívek ezt az emlékkeresztet. Az úrnapi körmenet alkalmával a második oltár szokásosan előtte kerül felállításra.
Felirata:
KÉSZÜLT 1851.
URAM MARADJ VELÜNK
FELÚJÍTVA 1985
(11) - A Mecsek utca bejáratánál, a patak hídjától nem messze áll. Felújítva, festve.
Felirata:
1831
(10) - A falu óbányai szélén, az egykori Stefeles Mühl (Stefeles-malom) előtt, az út mentén áll. Az elmúlt években egy munkagéppel ledöntötték, és a kereszt a korpusszal megsemmisült. Ezt követően lett pótolva egy műkőből készült feszülettel, melyet Amrein Ferenc állított fel a régi talapzatra.
Felirata:
Adam und
Elisabetha
Imhof
1875
(9) - Az egykori Stein-, majd Nübl-malom előtt állt. Megsemmisült, darabjai a plébániaudvarba kerültek.
(7) Mischkes Kreuz - A Templomhegyen (Kirchenberg) lévő Stanichweg mellett állt. Adam és Elisabeth Bauer állíttatta és már régebben ledöntötte egy munkagép vezetője.
(21) - Az öreg országútnak (régi 6-os főút) a Hikelen átvezető szakasza mellett áll (az Alkotmány utca felett). Felújítva, festve.
Felirata:
Gestiftet
von
Michael und Elisabetha Frank
1870
Újította
Bodzsár Lajos és családja
1960
(18) Pauschehannes Kreuz - A Puszta-tetőn (Postehöhe) áll. A talapzat még a 19. szd-i, míg a kereszt a korpusszal, valamint Mária szobra új műköves pótlás. Az eredeti keresztet egy mezőgazdasági munkagép vezetője döntötte le még az 1980-as években.
Felirata:
Gestiftet
von
Johann und Adam
Schraub 1867
Felujítva 1994
(17) - A Triebben áll. Johann és Elisabetha Gradwohl állította.
(15) Jaksch vagy más néven Henese Kreuz - A Puszta-patak (Postebach) mellett állt. Elpusztult, romokban.
(8) Helbich-Kreuz - A Schreiwesch Grundban áll.
(5) - A Metschker Waldban (Mecskei erdő), a régi országút mellett áll. Barbarina Schillinger állíttatta.
(6)A Goldgrundban, az egykori Schwelle Mühl mellett áll. Georg Gasman állíttatta.
(20) Jäger-csárdán (Jäger Wirtshaus) áll, amely Mecseknádasdtól pár kilométerre, a Véménd felé vivő erdőgazdasági út közelében fekszik. Valójában nem egy csárda, hanem néhány házból álló kis település. Nevét az egykor itt működött kocsmáról kapta.
Felirata:
1882
Gestiftet
von
Johan Gradwohl
Temetői kereszt I. Az alsófalusi temető régebbi, ma is egyházi tulajdonú részén áll.
Temetői kereszt II. Az alsófalusi temető újabban kialakított önkormányzati részén áll. A kereszt egykor a mai Petőfi utcában állt, onnan lett áthelyezve a jelenlegi helyére. Felújítva, festve.
Felirata:
1846
Philip Gudrum
Renoviert von
Josef Gungl
1946
Gott mit uns
1962
Temetői kereszt III. A fölsőfalusi temető régi, egyházi tulajdonú részén áll. Felújítva, festve.
Temetői kereszt IV. A fölsőfalusi temető újabb, önkormányzati részéhez közel, de még az egyházi részen áll. A műkőből készült feszület az 1970-es években lett felállítva, amikor is nem adtak engedélyt arra, hogy a kereszt az önkormányzati temetőrészre kerüljön.
Skóciai Szent Margit emlékkeresztje a Réka-völgy bejáratánál, az óbányai úttól pár méterre áll. Az 1996-ban felállított kereszt anyaga fa.
Felirata:
1
0
4
6
SKÓCIAI Szt. MARGIT
1
9
9
6
Millenniumi emlékkereszt a plébániaház udvarán, a bejárattól balra. Adományozója és készítője: Amrein Ferenc. Anyaga műkő.
Felirata:
Nur in Gott ist Heil
Állítva a Millennium tiszteletére
2000
[keresztek][szobrok][temetők][oldal tetejére]
Szobrok
...
[keresztek][szobrok][temetők][oldal tetejére]
Temetők a plébánia területén
"Boldogok, akik az Úrban halnak meg. Hadd pihenjék ki a fáradalmaikat." (Jel 14,13)
Az egyházközség kezelésében jelenleg két temető van. Nagyon szép fekvésűek és a népi kőfaragó-művészet szempontjából még mindig sok értékes sírkövet rejtenek.
A középkori Nádasd falu temetője a Szent István templom körül terült el. Ennek csak régészeti nyomai maradtak,
sajnos olyan emlék, amely bemutatható lenne, nem. A falu 18. sz-i betelepítésekor ide kezdtek el temetkezni az akkor érkezett
német katolikus hívek is (ui. ezt a templomot használták misézőhelyként, majd plébániatemplomként). Ezt a temetőt, ahogy már
nagyon régóta, úgy ma is "fölsőfalusi temetőnek" nevezik az elhelyezkedése alapján. Ti. a falu alapvetően három fő
részre osztódik: Alsófalu, Fölsőfalu (a kettő között a plébániatemplom előtti Templom tér képezi a határt), Újutca
(a 6-os főúton túli falurész). Később, a 19. század első felében a falu alsó részén felépített Kálvária-kápolna környékén egy újabb temetőt
nyitottak, az lett az "alsófalusi temető" (és ekkor lett a másik a "fölsőfalusi"). A nádasdiak mindkét temetőt használták párhuzamosan,
de az egyes családok között különbség volt atekintetben, hogy generációról generációra vagy az egyik,
vagy a másik temetőbe temetkeztek.
Ezen régi temetők mellett kerültek kialakításra a hatvanas-hetvenes években az újabb, tanácsi temetők, melyek szerves egységet képeznek mindkét esetben a katolikus temetőkkel. A szocializmus utolsó két évtizedében a régi, egyházi tulajdonú temetőrészek lezárásra kerültek, ily módon temetkezni csak a tanácsi temetőrészekbe lehetett, a leszármazottaknak, rokonoknak még az ún. "rátemetést" sem engedélyezték ezekben a temetőrészekben lévő sírokba. (Épített örökségként ugyanakkor védettséget nem kaptak maguk a temetők, csupán a templomok, ill. a kálvária.) Ennek a helyzetnek azért kétség kívül megvolt az a haszna, hogy a már említett szép és értékes régi sírkövek ebben az időszakban csak az időjárásnak (főként a többségében használt homokkő bírja rosszul a környezeti hatásokat) és a gondozatlanságnak (sok elhunytnak nem maradtak közeli rokonai a faluban) tudtak az áldozatává válni. Mindezek a károsító és értékeket pusztító hatások a kilencvenes évekre eltörpülnek az akkor keletkezett újak mellett. Ezek lényegét az adta, hogy újra megnyílt a lehetőség a régi temetőrészekben való temetkezésre, hiszen nem voltak védettek. Ezáltal a régi temetők visszanyerték a funkciójukat, ami önmagában még nem lenne kárhoztatandó, de sajnos a temetkezési és sírkőállítási gyakorlat a régi - és sok esetben még igen jó állapotú - kövek fokozatos kicserélését is magával hozta. Jelenleg a közösségünkben nincs meg az akarat és a bátorság arra, hogy szigorúbb és önkorlátozó szabályozással - amire azért volt egy halvány próbálkozás - lassítsa, vagy megállítsa ezt a folyamatot. Sajnos még azt sem sikerült elérni - nem vált követendő mintává -, hogy sírkőcsere esetén a családok a régi követ megfelelő és méltó helyen felállítva megőrizzék. Természetesen vannak szép egyedi példák a múltunk ilyetén való megőrzésére, csak kár, hogy ezek kevés követőre találnak.
Felső temető
A temető másik elnevezése "fölsőfalusi temető", vagy németül "Ewederfr Friedhof", de mondják még "Alte' Friedhof"-nak is.
A temető a középkori eredetű Szent István templom mellett, annak déli oldalán fekszik, a 6-os sz. főút mellett.
A középkori temetőnek csak régészeti nyomai maradtak. Kb. a 18. század harmadik évtizedétől temetkeznek ide az akkoriban bevándorolt németek. Ebből az időből már maradt fenn néhány egyszerű faragású sírkő is. Sajnos műemléki védelem híján a temető rohamosan átalakul, változik, és ami a legnagyobb baj, nagyon sok sír fenntartója nem fordít kellő figyelmet arra, hogy egykori ősei régi sírköveit, síremlékeit megóvja. A számunkra mégoly kedves közelmúltbeli és mai halottaink irányában megnyilvánuló gyász és kegyelet sem függeszthetné fel az őseink emléke és múltunk kulturális emlékei iránti kötelező felelősségünket.
Alsó temető
A temetőnek többféle elnevezése is ismeretes a faluban az "alsó temető" mellett. Nevezik még "alsófalusi
temetőnek", vagy németül "Inederfr Friedhof"-nak, de él még a "Neue' Friedhof" elnevezés is.
A temetőt a 19. század elején, 1804-ben nyitották a Hétfájdalmú Szent Szűz tiszteletére szentelt kápolna (kálváriakápolna) mellett. Ekkortól a fölsőfalusi temetővel együtt használják a nádasdiak. Sok szép sírköve nem csak az egykor élt helybéliekre emlékeztet minket, hanem egy tradicionális nádasdi ipar művelőire is, a kőfaragókra. Régi kövei között nem csak német feliratúakat találhatunk, hanem magyar nyelvűeket is. Sajnos ebben a temetőben is erősen fogyatkozik ezeknek a régi emlékeknek a száma.
Ebbe a temetőbe temették a 19. században a falu több plébánosát, majd később innen elszármazott papot is, de az itt nyugvó legnevesebb klerikus Dr. Iványi (Imhof) János egyetemi tanár, az egykori Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai fakultásának dékánja.
Említésre méltó érdekesség, hogy a temetőt fényképezte a világhírű magyar származású fotós, André Kertész még az 1930-as években, és ez volt az Oscar-díjas filmrendező, Szabó István Apa c. első nagyjátékfilmjének egyik forgatási helyszíne is.
Elblinger Ferenc honlapja a temetőről
[keresztek][szobrok][temetők][oldal tetejére]
Források:
L. Imre Mária és Vargha Dezső: Mecseknádasd. Száz magyar falu könyvesháza.
Budapest, 2002.
L. Imre Mária: Mecseknádasd. Műemlékek. Tájak - Korok - Múzeumok
Kiskönyvtára 588. 1998.
Schraub István Sírkövek és
kőkeresztek Mecseknádasdon. A nádasdi kőfaragók népművészete. Mecseknádasd,
Német Kisebbségi Önkormányzat, 1997.
